my painting, buy it. Print

A legtávolabbi emlék alapján azt hiszem, volt már ceruzám vagy ecsetem. Hamar megérintett a festészet, benyomásokat és érzéseket keltő képessége. Soha nem volt törés a gyerekkori rajz és festészet között, mindig is ez volt a menedékem, kifejezőeszközöm. Ha bármilyen állandót kellene azonosítanom a munkámban, akkor ezt így elemezném: az utcán sétálva gyakran találunk dolgokat... a falak megjelenések, találhatunk szimbolikus elemeket. Hogy miért van javaslatom ezekkel a képekkel, soha nem indokoltam, intuitív vagyok. A falak benyomásokat, érzéseket keltenek bennem: olykor negatívat vagy akár elnyomást és tragédiát. Számomra a szemlélődés, a meditáció helyszínei is ezek, ráadásul a zen buddhizmus alapítójának első szövege "A fal kontemplációja" címet viseli. Ezek a terek már nem a bezárásra, elválasztásra és a látás megakadályozására szolgáló helyek, hanem éppen ellenkezőleg, hellyé, térré és más dolgok felé nyíló nyílásokká válnak. Karcolások, nedves foltok, repedések... az idő múlása, az elavult dolgok szimbóluma, a zárt ajtók, a rohadt sötét és hideg színe... Hirtelen meglátsz egy keresztet, egy élénk színű vonalat vagy írást, egy gesztust az élet tragikus és szegényes a legtöbb szemében. Íme a kontraszt, az egyensúly élet és halál között. Élet és halál, állandó állandó a munkámban. Nem tudom, meg tudom-e csinálni, de szeretném, ha a munkám elgondolkodtatná, meditálna egy olyan absztrakció előtt, ami nem egy, a munkám az „igazi” felé viszi a nézőt, legalábbis a egyet én észlelek. Lassan dolgozom végig az anyagrétegek egymásutánját, és ez az anyag apránként nyelvvé válik, együttműködik az én kifejezésmódommal. Az anyag önmagában nagyon szimbolikus, az utóbbinak eleve elegendő jellemzője van ahhoz, hogy kifejezze és érezze a dolgokat. Kezdetben, amikor festek, nagyjából konkrét elképzelést kapok, de nem tudom, melyik kép fog megjelenni. Lehet, hogy az ötleted jó szándékú, de néha az anyag egyáltalán nem mond semmit.