modernart Print

Élet és halál, állandó állandó a munkámban. Nem tudom, meg tudom-e csinálni, de szeretném, ha a munkám elgondolkodtatná, meditálna egy olyan absztrakció előtt, ami nem egy, a munkám az „igazi” felé viszi a nézőt, legalábbis a egyet én észlelek. Lassan dolgozom végig az anyagrétegek egymásutánját, és ez az anyag apránként nyelvvé válik, együttműködik az én kifejezésmódommal. Az anyag önmagában nagyon szimbolikus, az utóbbinak eleve elegendő jellemzője van ahhoz, hogy kifejezze és érezze a dolgokat. Kezdetben, amikor festek, nagyjából konkrét elképzelést kapok, de nem tudom, melyik kép fog megjelenni. Lehet, hogy az ötleted jó szándékú, de néha az anyag egyáltalán nem mond semmit. Vannak esztétikai törvények, amelyek az anyagra vonatkoznak, és az alkotásod a saját útját követi, egyúttal annak a szándékának az útját, aki ezt teszi. Kezdetben, amikor festek, nagyjából konkrét elképzelést kapok, de nem tudom, melyik kép fog megjelenni. Lehet, hogy az ötleted jó szándékú, de néha az anyag egyáltalán nem mond semmit. Vannak esztétikai törvények, amelyek az anyagra vonatkoznak, és az alkotásod a saját útját követi, egyúttal annak a szándékának az útját, aki ezt teszi. Kezdetben, amikor festek, nagyjából konkrét elképzelést kapok, de nem tudom, melyik kép fog megjelenni. Lehet, hogy az ötleted jó szándékú, de néha az anyag egyáltalán nem mond semmit. Vannak esztétikai törvények, amelyek az anyagra vonatkoznak, és az alkotásod a saját útját követi, egyúttal annak a szándékának az útját, aki ezt teszi.