Absurdia Print

I was born on July 6th 1984 in Bacau, for a Hungarian ethnic, with Transylvanian parents it's pretty cool. Most épp azon töröm az agyam mennyire rossz ötlet angolul írni, hiszen azt a többség érti. A racionalitás elől bujkálva, elmém, szűk, de néha napos, utcáin már egyértelművé válik, hogy a jó irányba haladok, mivel a magyar nyelvet még a Google is, enyhén szólva, szarul fordítja. Meghasítva a lehetetlen dimenzióinak valós oldalát, behatolhattam a tér-idő kacskaringós útvesztőjébe, reménykedve, hogy a teremtő, melynek létezése kétes, visszaterel a valóságnak nevezett illúzióba. Mint bevezető gondolat az abszurdba kimondottan tetszett és úgy véltem találó a környezethez. Járni tanuló kisgyermekhez hasonlóan elindultam a szabad gondolatok egyre szélesedő ösvényén, majd autópályán találtam magam, versenybe szállva az ismeretlennel. Vendégem, az ismeretlen, első fázisban a molekuláris struktúrák vélt szabálytalanságának gyönyörével juttatta mámoros állapotba elmém, majd hirtelen elemezni kezdte azon emberi szokást, melynek tevékenysége során bizonyos állatokat saját végbelükbe tömve előállítjuk a kolbásznak nevezett terméket. A kulináris élvezetek és a szaros végbél párhuzamát veszni hagytuk az elektron mezők tömegében és újabb kalandra indultunk. Antiszociális faszok jelentek meg a láthatáron, de nem minket vártak és mi örültünk, hogy száraz üleppel folytathattuk utunk. Itt is rengeteg bitang és bunkó humanoid vadállat volt, akár csak általában, de mit sem zavart, amikor gondolati közelségből csodálhattuk a cseppfolyós idő feneketlen tavát és gátlástalanul figyelhettük perverz gondolataink párharcát, melyet körbelengett a demokráciában öblített vasfüggöny. Egyre többen voltunk, a konszenzus veszni tűnt. Lehetett ez gondolati többsíkúság, vagy skizofrénia önkényes megnyilvánulása. A kék csipke bokorban Bartok Bélát véltem felfedezni, valamit gyűjtögetett, így hát nem zavartam. Időközben a nap is felkelt, de az idegen figyelmeztetett, hogy ez nem illik a vacsora kelléktárába és egy fél zebra combot tett helyére. Sokan próbáltak belepiszkítani a látványba, de a siker öröme csak a mi ajkunkra ült ki, midőn átkot szórtunk a parazitákra és dicsőítettük a Samsung háztartási gépek tűrőképességét. Enyhe váll veregetés és egy halk csörömpölés után megébredek és a pincér kedvesen mosolyog rám, reménykedve a nagy baksis eljövetelében.